115 km, Budakalász, Dunakeszi, Göd, Sződliget, Vác, Verőce, Kismaros, Nagymaros, Zebegény, Szob és vissza Budakalászra. Igaz, most Tamás nem ért rá, valamint Hetesnek is elfoglaltsága akadt erre a hétvégére, ugyanis nyílt napot tartottak az edző termükben. A biznisz fontosabb a tekerésnél ezen a szombaton. Tehát most egyedül vágtam neki a távnak.
6:10-kor indultam otthonról, hogy elérjem a 6:48-as szentendrei HÉV-et, mert reggel nem mertem bevállalni a hosszabb "bemelegítést" Budakalászig.
 |
| Indulásra készen a Batthyány téren a HÉV indulására várva |
Reggel 7:15, gyülekező a budakalászi Lupa csárda előtti parkolóban. Közel 70 fős mezőny gyűlt össze, hogy teljesítse a kiírt két táv közül valamelyiket. A rövidebb táv a "Budakalász - Vác K60", a hosszabb pedig a "Budakalász - Szob K115". Az eseményt az Óbudai Futókör SE szervezte.
Ritka hideg volt, kábé 9 fok. Mindenki normálisan felöltözve, kivéve én, mert rövid ujjúban és térdnadrágban vártam a startot. Úgy gondoltam, hogy még nyár van, belefér ez a laza öltözet reggel, de be kell látni az már a múlté. Az ősz megérkezett...
 |
| Start előtt a Lupa csárda parkolójában |
8:00-kor rövid eligazítás, az útvonal gyors átfutása. Végezetül jó utat kívántak nekünk és külön kiemelték, hogy ez nem verseny, próbáljuk élvezni a kerékpározást, hiszen Magyarország egyik leggyönyörűbb táján fut ez a kerékpárút. ...és ez nem kamu! :-)
 |
| Start előtt a Lupa csárda parkolójában |
...de még szerencse, hogy szóltak arról, hogy ez nem verseny... Megindultunk, mint a birkák 1000-rel a Megyeri-híd irányába. A hídon kicsit lassabb tempóra váltottunk, ugyanis ott nem olyan széles az út, hogy lehessen szakítani rajta, viszont a túloldalra érve folytatódott az eszement tekerés. 28-30 km/h-cal tekertek előttem, hát tartottam a tempójukat. Hiba volt! Gödnél, a gáton megálltam telefonálni és inni. Ekkor láttam utoljára azokat akik előttem mentek. 5-7 perc pihenő után folytattam az utam már nyugalmasabb tempóban, igaz ez is 20-as feletti volt. Elhagytam a sződligeti partot és behajtottam a part menti erdőbe, ami egészen Vácig tart. Ez az a szakasz, ameddig június végén tudtunk menni Hetessel, ugyanis itt még víz alatt volt a kerékpárút a Duna áradása miatt.
Vácra érve éreztem, hogy melegedik az idő. A reggeli didergésem már a múlté. Egy elég groteszk kép fogadott, amikor a fegyház előtt vezetett az út. Jobbra az "intézmény", balra a Duna plusz két őrtorony. Csodás látnivalók.
Elhagyva Vácot Verőce következett. Kicsit unalmas volt ez a rész már, mert egyedül tekertem hosszú ideje, viszont kárpótolt a látvány. Tudtam, hogy a java most következik. Többen mesélték, hogy a Duna ezen szakasza a legszebb. Tanúsíthatom, hiszen valóban gyönyörű. Megálltam egy rövid időre, hogy betolhassak egy energia szeletet, és igyak, majd tekertem tovább. Verőce után Kismaros, majd Nagymaros következett. Már messziről látszott bal oldalon a visegrádi vár. Kis túlzással ez volt a "nyúl" előttem. Húzott előre még akkor is, ha tudtam, hogy nem is fogok elmenni közvetlenül alatta. De a látványa újból erőt adott a tempó növeléséhez. Hiba volt!
Nagymaros után az utolsó előtti település, Zebegény következett Szobig, a fordulóig. Itt már tudtam, hogy nagyon kevés van vissza, hogy a felét teljesítsem az útnak. Tekertem, és hol az időt, hol pedig a megtett kilométereket néztem felváltva. Szembe egyre több ismerős arcot fedeztem fel. "Hát igen, ők már megtették a táv felét, és végeztek a szobi pihenővel..."
Kisvártatva én is megérkeztem az ellenőrző ponthoz.
 |
| A szobi révnél félúton... |
Voltak páran, akik nemsokkal előttem érkezhettek, nem kizárt, hogy ők a főúton jöttek, hiszen Göd óta egy árva lélekkel sem találkoztam a budakalászi indulók közül. Feljegyezték az érkezésem időpontját az ellenőrző kártyámra (10:42), kajával és frissítővel kínáltak. Próbáltam regenerálódni picit, de igazából ekkor éreztem meg, hogy milyen erős tempót diktáltam idáig. Kábé 20 percet pihenhettem. Megettem az összes banánt, amit hoztam magammal az útra, úgy durván 1 kilónyit felszeletelve. Megittam a "potya" izotóniás italt, ami most kivételesen nem sör vagy fröccs volt. Kicsit nyújtottam a combomat, vádlimat, majd elindultam vissza Budakalászra. Az út innentől maga volt a szenvedés. Pár perccel a visszaindulásom után jelzett a szervezetem, hogy talán neki mára ennyi elég is lenne. Elkezdett kattogni a térdem, ami a célig csak rövid időkre múlt el. Nagymarosnál meg is kellett állnom, hogy kicsit pihentessem. Ekkor már a 20-as tempót is alig bírtam tartani. Rövid pihenő után folytattam az utam.
 |
| Nagymaros, szemben a visegrádi várral |
 |
| Nagymaros, szemben a visegrádi várral |
Megelőzött két srác, akiknek a tempóját próbáltam tartani, most ők voltak a nyulak előttem. Úgy kábé 100-150 méterre lehettek előttem. Hol eltűntek az úton, hol utolértem őket. Úgy vettem észre, hogy ők sem tudnak nagyobb iramban haladni, mint én, ezért tetszett a "vonatozás". Verőcénél azonban bekövetkezett az, ami még nem történt velem eddig. Begörcsölt a jobb combom. Megálltam egy árnyékos helyen, előttem a srácok is pihenőre váltottak. Bevettem magnéziumot, gondolván, hátha az segít, plusz ettem egy energia szeletet és ittam is. 5-7 perc várakozás után tovább indultam. Elmentem a srácok mellett, bár azt gondoltam, hogy pár perc múlva úgyis visszaelőznek. Ez nem történt meg. Innentől újból egyedül haladtam.
Vác, Sződliget és Göd következett. Az úton már rengetegen jöttek velem szemben. Jó idő volt, így nem is kell csodálkozni a sok bringázó emberen. Gödön volt az utolsó tervezett megállásom.
 |
| Göd, a Duna a gátról |
 |
| Göd, a Duna a gátról |
 |
| Göd, a Duna a gátról |
Ekkor már hajlottam fejben a táv feladására, mert már nagyon fájt a lábam, sőt folyamatosan úgy éreztem, hogy a bicajjal is lehet valami gond, mert nagyon nehezen bírtam tekerni. Lassú defektre gondoltam. Tévedtem. Dunakeszinél megálltam egy LukOil benzinkúton, hogy ellenőrizzem a kerék nyomásokat, és meglepve vettem tudomásul, hogy nem vele van a baj, hanem velem. A kerekekben 3,5 Bar nyomás volt, pont annyi, mint induláskor... A testem adta fel ideje korán a harcot. Összeszorítottam a fogaimat, utoljára erőt vettem magamon és visszamentem az útra. A Megyeri-híd felé haladva utolért egy másik sors társam, aki szintén Szob felől érkezett. Mesélte, hogy elég rosszul osztotta be az erejét, mivel az elején sokáig a rohanós brigáddal tekert. Ugyanúgy elrontotta az ereje beosztását, mint én. Mentünk egymás mellett a hídig. Kiderült, hogy ő már másodjára indul ezen a teljesítménytúrán, mivel tavaly is részt vett. A hídra való feltekerés volt az utolsó erő próba, ami már nagyon nehezemre esett. Magam elé engedtem a srácot, hogy ne tartsam fel a csiga tempómmal. Élt is a lehetőséggel, hiszen mire a híd csúcspontjára értem, addigra ő már a töltésen haladt a cél felé. Nem is tudom honnan merítettem még erőt, de valahonnan előjött egy adag, hiszen újból egész gyors tempót bírtam tekerni. Nem kizárt, hogy az adrenalin szintem emelkedhetett meg, ugyanis nem éreztem a fáradságot, nameg a fájdalmaimat. Tekertem, ami a csövön kifért, és 13:53-kor beértem a célba.
Kaptam egy emlék érmet valamint megtarthattam az ellenőrző kártyámat. 114 km és nemegész 6 óra tekerés után befejeztem a túrát.
Úgy 30-40 perc pihenés után elindultam a budakalászi HÉV megállóba...
 |
| A befutó, ez bizony óra szerint 114 km volt! |
 |
| Emlékérem |
 |
| Emlékérem |
 |
| Emlékérem |
 |
| Emlékérem |
 |
| Ellenőrzőkártya |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése