hát ezt beszoptuk...
Sajnos nem a távval volt gond, inkább az indulással. Miért is? Mert el sem értünk péntek este a szállásunkra, Hévízre. A kerékpárjaink már ott voltak, de mi Balatonkeneséig jutottunk, ugyanis a kocsi lerobbant. Felforrt a hűtővíz... Csak szombat reggel fél10-re derült ki, hogy mi volt a konkrét probléma a járgánnyal. Megjavították, de nem javasolták, hogy folytassuk az utat Hévíz felé, inkább azt tanácsolták, próbáljunk meg visszajutni Budapestre.
A legdühítőbb az egészben az volt, hogy a harmadik induló társunk úgy döntött, hogy nem kell nekünk ezt a próbát elkezdeni sem. Azzal teljesen tisztában voltunk, hogy Hetes alapból feladta a Balaton-kört, hisz neki a kocsi helyrehozása volt az elsődleges problémája, de nekem, mint utasnak még meg volt adva az esély, hogy indulhassak, hiszen harmadik induló társunk már péntek délután 5-től Hévízen volt a családjával.
Este fél9-kor hívtam fel Balatonkenese határából, hogy el tudna-e indulni értem, amire egyértelműen azt felelte, hogy igen. 11 után pár perccel hívott, hogy az út felénél tart, de nagyon szakad az eső, és csak egy fényszórója világít a kocsijának. Mondtam neki, hogy okés, de legközelebb akkor jelentkezzen, ha már Kenese határában van, hogy a főútra mehessek, ne kelljen neki keresgélnie engem. Illetve megkértem, hogy másnap reggel vigyen el Balatonmáriafürdőre, hogy elindulhassak a "körön". Persze ő már teljesen azon volt, hogy meggyőzzön a verseny feladásáról, mert már ő is feladta Hetessel egyetemben. Mondtam neki, hogy rám nem tud hatni, hiszen én egyedül is lenyomnám, akár mennyi időmbe is telik. Ezek után letettük a telefont. Kábé 10 perccel később újra hívott, és közölte, hogy ő visszafordult Hévízre. Nem akartam elhinni. Én Kenesén, a bicajom meg Hévízen. Ettől teljesen kész voltam, és fel tudtam volna robbanni a dühtől.
De ha még mindez nem lenne elég, vagy azt hinné bárki, hogy nem fokozható, hát sajnos téved. Másnap reggel fél8-kor arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Ő volt az. Közölte, hogy igazából nem az eső és a fényszóró miatt fordult vissza éjjel, hanem azért, mert felbosszantotta, hogy én mindezek ellenére még mindig a Spirit of Balatonon való indulással vagyok elfoglalva, és Ő ÚGY DÖNTÖTT, hogy ezért nem jön értem. Ezt nem akartam elhinni, meg felfogni sem igazából. Ledobtam az ágyra a telefonomat, onnantól ötletem sincs miről beszélt még, csak egy idő után visszavettem és annyit kérdeztem, mikor mehetünk a kerékpárjainkért a budapesti lakcímükre. Persze még ekkor is próbált meggyőzni a hülyeségéről, így inkább elköszöntem tőle.
Nos dióhéjban ennyi történt. Az viszont biztos, hogy augusztus 10-én (szombaton) megcsináljuk a Balaton-kört, igaz nem a Spirit of Balaton keretein belül, hiszen az majd jövőre teljesítve lesz.
Július végén még lesz egy nagyobbacska felkészülési túránk a Pilis körül, ami igazából egy "szívecske" rajzolatát adja. Ez kábé 135-140km. A következő beszámolót majd erről tolom...
