2013.08.03 - szombat <---> Balaton kör

...és összejött. Igaz 1 hónappal azután, mint ahogy eredetileg terveztük, de sikerült.
A pilis körbetekerése kimaradt egyenlőre a repertoárunkból, ugyanis közbeszólt a nyaralás, valamint a Balaton-kört is előbbre hoztuk 1 héttel, szintén az egyéni elfoglaltságaink miatt, de ezek mit sem vonnak le annak tényéből, hogy megcsináltuk.
Balatonkeneséről indultunk szombat reggel 6:20-kor.

Indulás előtti állapot - nélkülük nem jött volna létre

Hűvös volt, kábé 20-22 fok lehetett, igyekeztünk is élvezni még ezt az alacsony hőmérsékletet. Azt tudtuk, hogy iszonyatosan meleg lesz napközben. 35-36 fokról beszéltek a meteorológusok, szélcsendről és semmi esőről. Kivételesen eltaláltak mindent. Magunk sem gondoltuk, hogy legnagyobb ellenfelünk a trópusi meleg lesz egész úton. Nem a 210 km teljesítése okozta a legkomolyabb kihívást , inkább a rekkenő hőség túlélése.
Teljes "menetfelszerelésben" sikerült a start. Nálam 6 db energiaszelet, kb. 1,5 kg felszeletelt banán, 1,5 l víz plusz 6 dl izotóniás ital volt a pakkban. Ja és persze szerszámok, új gumibelső a hosszú útra, valamint egy akció kamera SD kártyákkal és akksikkal, hogy megörökítsem a túránkat. Azzal az egy bökkenővel nem számoltam, hogy Siófokig nem akart rögzíteni (nemtom miért...), de utána már sötétedésig végig működött. (idővel jön pár klipp is az oldalra, viszont annyira sok az anyag, hogy nem győzöm átnézni és összeollózni a jobb és érdekesebb jeleneteket)
A szállástól távolodva vettem észre, hogy bizony a bicajom kerekeiben igen kicsi a nyomás. Tartottam is attól, hogy vajon kibírják-e majd az első benzinkútig, hogy kompresszorral 3,2 - 3,5 Bar-ig feltöltsem levegővel. Ahogy ezen morfondíroztam megtapasztalhattuk, hogy milyen is lesz majd a visszaérésünk az északi parton. Ugyanis Keneséről Siófok felé kezdtük a kört óramutató járásával megegyező irányban, és rögtön egy igen kemény emelkedővel találtuk szembe magunkat. Alig tettünk meg 3-4 km-t és jött az első komoly feladat. Belevágtunk az domb "megmászásának" és ami a röhej, hogy kábé az 1/3-tól bizony tolnunk kellett a kecskéket, mert nem bírtunk feltekerni. Még kicsit álmosan és persze a bemelegedés teljes hiányában ez érthető volt. Viszont a tetőtől ritka jó élményben volt részünk. Olyan 5-7 percen át gurulhattunk felgyorsulva 40 km/h-ra. Ez mindhármunknak tetszett.
Balatonakarattyára érve tökéletes panorámás részen vezetett az utunk. Na itt nagyon sajnáltam, hogy még szenvedett a kamera, ugyanis igen szép kilátásunk volt a Balatonra. Meg is jegyeztem magamnak a területet, "ide vissza kell még jönni, kicsit gyönyörködni a látványban."
Ekkor még szuper volt az idő, pont ideális kerékpározáshoz. A kilométereket is a tervezett ütemben és iramban tudtuk magunk mögött. Akarattya után Balatonaliga majd Balatonvilágos következett. Dimbes-dombos, erdős-kertvárosias részek váltogatták egymást. Siófokra beérve volt egy feladatunk. Meg kellett találnunk a Hotel Ezüstpart Siófok-ot, mert Hetesnek volt itt egy kis ügye. (Valami pecsét beszerzése, vagy mi...) A Petőfi sétányon végighajtva még az elmúlt éjszaka nyomai voltak fellelhetők. Szemét mindenfelé. Elég vicces látvány lehettünk a még akkor is a kocsmák kerthelyiségeiben üldögélő fiataloknak. Volt idő, amikor még mi is ezt csináltuk. Most meg SPORTOLUNK, így nagybetűkkel! Kisvártatva megtaláltuk a szállodát. Itt volt az első pihenőnk. Ez tervezett volt, viszont a következők nagy része nem. Ekkor már melegedett a hőmérséklet. 30-40 perc várakozás, pihenés után folytattuk az utunkat. Ezalatt a pihenő alatt sikerült életre keltenem a kamerát, így innentől már folyamatosan forgott. Tamás is magára kent jó vastagon 50 faktoros naptejet, hogy bírja a nap erejét. Hetes továbbra is hosszú ujjúban tekert, igaz elég spéci cuccban, hisz egyáltalán nem izzadt alatta.
Siófokot elhagyva Balatonszéplak majd Zamárdi után Szántód következett. Amikor megláttam a szántódi kompkikötőt eszembe jutott, hogy pont ezen az úton jöttünk volna egy hónappal korábban, ha a rövidített Spirit of Balaton távot választjuk. Ugyanis Tihanyt tettük meg vízválasztónak.
Jöttek sorra a települések. Balatonföldvár, Balatonszárszó, Balatonöszöd, Balatonszemes. A következő pihenőnk helyszíne Balatonlelle volt. Ekkor jártunk úgy kábé a 60-61 km-nél. Megálltunk a Márton cukrászdánál. Fagyi, pisi-kaki plusz egy jó adag felfrissülés a budin. Talán itt volt a legszuperebb WC, ahol adva volt minden a regenerálódásra.

Balatonlelle - Márton cukrászda előtt

Sajnos mondanom sem kell, eddig szinte végig a bicikliúton közlekedtünk, így semmi esélyünk sem volt, hogy benzinkútra vetődjünk. Itt Lellén a pihenés alatt megfűztem a srácokat, hogy Balatonboglárig, a szomszéd faluig menjünk a 7-es főúton, mert tudtam, hogy Bogláron van egy OMV benzinkút, ahol végre lehetne tolni levegőt a lapos kerekeimbe. Nagyon aggódtam, hogy ne legyen semmi bajuk, hisz rengeteg utat tettem meg velük laposan, nem megfelelő levegőnyomással a kerekekben. Igencsak meglepődtem, amikor rádugtam a kompresszor végét a szelepre. 1,5 Bar nyomást mutatott. Hát ez bizony igen kevéske volt. Azonnal felnyomattam 3,5-re. Na így már teljesen másképp viselkedett a keró alattam. Mintha nem is ugyanaz a bicikli lett volna. Annyira könnyen tudtam tekerni, hogy a lábaimnak már nem is volt annyira megerőltető a tekerés. Feltöltöttük a palackjainkat hideg vízzel a budiból, aztán indultunk is tovább.
Fonyódliget, Fonyód majd Bélatelep következett. Ezen a részen láttam a legtutibb strandokat a déli parton, igaz ez a megállapítás elég szubjektív, de nekem nagyon bejött ez a rész.
Alsóbélatelep után Balatonfenyvesre értünk, ami szinte teljesen össze van nőve Balatonmáriafürdővel. Fenyvesre 12:00 után értünk be és megbeszéltük, hogy az első lehetőségnél végre megiszunk valami tuti hideg sört, mert a víztől már készen voltunk. Be is kanyarodtunk egy kis élelmiszerbolt parkolójába, hogy vásároljunk üdítőt. Rekkenő volt már a hőség. A söreink szinte pár perc alatt elfogytak, így folytathattuk utunkat.
Balatonmáriafürdő következett. A helységnév táblánál jártunk 90 km-nél, ezzel beállítottam életem addigi leghosszabb kerékpárral megtett útját. "Innentől már tuti csúcsot döntök!"-gondoltam, és valóban, ez azért elég jó érzéssel töltött el. A sörnek megvolt a jótékony hatása. Tamás idegrendszerében valószínűleg jól eltompította a fáradság, fájdalom érzetet, mert előttünk haladt, mint az út eddigi részén végig, viszont kivételesen most bele is taposott. Pár perc elteltével már csak kicsi kék pontnak láttam magam előtt sok száz méter távolságban. Majd észrevettem a kerékpár utat jelző táblát, ami épp jobbra mutat egy utcába, viszont Tamás nem látta ezt és túlment rajta. Megálltam, hívtam telefonon, és megbeszéltük, hogy valahogy egy másik utcán átvágva talán elénk kerül. Hát nem így történt. Kábé 10 perc múlva hívott, hogy hol vagyunk, és hogy ő hol van, majd megállapítottuk, hogy nagyjából mögöttünk lehet. Megálltunk, és bevártuk. Ez volt az utolsó eset, hogy nagyon elénk tekert.
Beértünk Balatonmáriafürdő központjába. Innen volt a start egy hónappal korábban a Spirit of Balaton-ra. Kicsit fura érzés volt. Fura, mert akkor nem lehettem itt, viszont most meg itt voltunk.
Balatonberény után Fenékpuszta volt soron. Sajnos ezen a szakaszon már többször is meg kellett állnunk. Valószínűleg ebben az időszakban kezdtünk veszíteni az addigi tökéletes tempónkból. Annyira meleg volt már, hogy volt, hogy nem is kilométerek határozták meg a pihenéseinket, hanem az idő. Volt, hogy egy órán belül 4-szer is megálltunk inni. Ezen a szakaszon erdős és nádasos területek váltották egymást. Levegőt alig kaptunk a hőségben. Jött a meleg felülről, alulról és persze oldalról is. Hiába tekertünk, a menetszél is forró volt. 100 km-en is túl voltunk, ami azt jelenti, hogy már a fele távot legyűrtük nagyjából. (Nem tudtuk, mi jön még ezután...)

Keszthely határában - túl a 100 km-en

A fenti fotó elkészülésekor Hetest is elveszítettük. Az út elején kialakult egy meg nem beszélt sorrend. Tamás ment elöl, aztán jöttem én majd a "sor" végén Hetes. Nos, ekkor is ő volt hátul, és persze nem szólt, hogy ő fényképezkedik kicsit, meg hogy megszállta az ihlet a 100-as láttán. Ő posztolt, mi meg tekertünk. Majd megálltunk, és visszafordultunk, mert az irányából érkező biciklisek sem tudtak róla semmit. Ezekután megjelent a távolban, és csak röhögött az egészen, hisz úgyis felhívott volna ha valami gáz van.
Beértünk Keszthelyre. Emlékeztem a kikötői sétánynál egy kútra, mondtam is a srácoknak, hogy friss vízért menjünk oda. Ott újabb pihenő következett, a nemtudomhányadik... Víz a palackokba, az arcokba, a fejekre, és már toltuk is tovább Gyenesdiás felé, hisz ott akartunk ebédelni.
Fél 3-ra értünk Gyenesdiásra. Elgurultunk a Strand és a bicikliút közti pihenőbe, ami aznap piacként is üzemelt. Megrendeltük a kajánkat és vártunk. Sült harcsát rendeltem egy szelet kenyérrel és egy nagy hosszúlépéssel. Közben Tamás rossz hírrel ült le közénk. A hátsó kereke laposabb a normálisnál. Megnéztük közelebbről, és hát bizony kiderült, hogy valami tuti dolgot szedhetett össze korábban. (lásd fotó)

Egy kis tüske Tamás "hátsójában"

Egy óra ebédszünet után folytattuk utunkat Gyenesdiásról Vonyarcvashegy felé. Majd Balatongyörök következett. Tamás már nagyon küzdött a hátsókereke okozta nehézségekkel. Többször begörcsölt a combja, de hősiesen küzdött. A cél, találni mihamarabb egy benzinkutat, hogy tömlőt cserélhessünk a hátsó kerékben, és gyorsan kompresszorral menetkész állapotra állítsuk a bicajt. Györöknél jött az északi part első komolyabb emelkedője, a Golf klub mellett fel a 71-es főút magasságába. Elhagytuk az Afrika Múzeumot és már láttuk is a távolban a következő pihenőnket. Egy Agip kút logója magaslott előttünk. Be is mentünk a benzinkútra. Tamás bicaját felfordítottuk, és már indult is a kerékcsere. Persze nem F1 szintű időt futottunk, viszont ettől függetlenül viszonylag gyorsan végeztünk. Mehettünk is vissza a kerékpárútra.
Szigliget és Badacsonylábdihegy után érkeztünk Badacsonyba. Ez is egy korábban már tervezett megálló, pihenő lett volna, hiszen épp zajlott a Badacsonyi bor7. Be is mentünk a rendezvény helyszínére. Hosszúlépés rendelése, gyors elfogyasztása, majd egy újabb rendelése és szép lassú élvezetes iszogatása következett.

Badacsony - a bor7 utolsó előtti napján

Amikor elindultunk innen, már nem volt ereje a napnak. Viszonylag "kellemes" időben tekerhettünk tovább. Badacsonytomaj, Ábrahámhegy, Balatonrendes és Révfülöp következtek. Révfülöpnél döbbentünk rá, hogy lassan Balatonszepezden leszünk, ahol Hetes ismerőseihez hivatalosak voltunk egy sörre. Voltak páran, akik követték az utunkat Facebookon, mert Hetes folyamatosan posztolta a gondolatait, képeit. Így jöttek meghívások, de sajnos csak ezzel az egyel tudtunk élni.
Zánka majd Balatonakali következett.
Balatonakalin ért a sötétség. Már szürkületben tértünk be egy grillteraszra, ahol megvacsoráztunk. Ezután már semmit sem láttunk világítás nélkül. A kamerát is kikapcsoltam, hisz a fényviszonyok így nem voltak megfelelőek a rögzítéshez. Rá kellett döbbennünk, hogy a legdurvább 50 km vár ránk. Hetesnek nincs világítása, azaz csak helyzetjelzésre megfelelő villogói vannak. Tamásnak a kormánytáska miatt nem lehet a kormányra rögzíteni a lámpáját, pedig annak van ereje. Az enyém meg mindennek nevezhető, csak nem hatásos fényerejű eszköznek. Kimentünk a 71-es főútra, és elindultunk Tihany felé. Nem jutottunk túl messzire. Balatonudvarinál megálltunk tanácskozni. Én vezettem Akalitól a csapatot, de Udvarinál "lemondtam" a pozíciómról. Iszonyatosan zavart a tök sötét, és a szemből érkező autók fényének váltakozása. Hetes állt a sor elejére, majd Tamás következett és végül én. Ebben a felállásban nyomtuk le a maradék távot. Hol a 71-esen, hol a kerékpárúton, de szigorúan a 71-es közelében. Nem akartunk nagyon eltávolodni a főúttól. Elég félelmetes és veszélyes játék volt ez ekkor. Fáradtak voltunk, hisz 160 km-nél is több volt már a lábunkban plusz a nappali 36 fok is iszonyatosan kivett belőlünk. Most meg jött ez a borzasztó sötét. Próbáltunk beállni egy tempóra. Fogalmunk sem volt mennyivel megyünk, csak mentünk. Elhagytuk Örvényest és Tihanyt, majd beértünk Balatonfüredre. Többsávosra váltott a 71-es, az autók száma is meghatványozódott. Füredtől már szinte egybefüggő fénysávban haladtunk, annyira hihetetlenül nagy volt a forgalom a 71-esen. Legyűrtük Csopakot, Alsóörst és Balatonalmádira beérve megálltunk valahol a "bulisétány" elején. Megettük utolsó tartalékainkat, gondoltuk ez lesz az utolsó megálló a végállomás előtt. Almádi után elértük a balatonfűzfői kereszteződést, ahol Veszprém illetve Balatonkenese felé vezet az út. Persze mi mentünk tovább Kenese irányába. Nem túl hosszú tekerés után elértük a települést. Óriási megkönnyebbülés lett úrrá rajtunk. MEGCSINÁLTUK!
Már csak a szállásra kellett eljutnunk. Fel a hegyoldalra, ahol Balázsbáék nyaralója áll.
Hajnali 1 órakor értünk a házhoz. Nem teljes 19 órával korábban indultunk, most pedig mehettünk pihenni. A teljes táv hossza valójában ismeretlen előttünk. Mindhármunknak van kilométeróra a bicaján, de ahány mérőeszköz, annyiféle eredmény. Legyen ez a vége, alább a fotón látszik....

Hetes kilométerórája szerint ez majdnem 220 volt!

Óriási köszönet Balázsbának és lányának Vikinek, hogy önzetlenül befogadtak 2 napra a nyaralójukba!!!