10-re találka volt megbeszélve Hetessel a Dráva utcában. Én a Dráva-Váci sarkon pózoltam, míg ő az utca másik végén, a bicikliútnál. Negyed 11-kor vettem észre, hogy már próbált elérni, ezért gyorsan visszahívtam. Kiderült mindketten egyszerre érkeztünk, csak ő oda, én meg az utca elejére. Túllendültünk a problémán, és az utca közepén ütközve elindultunk következő felkészülési utunkra.
Budapest - Dunakeszi - Göd - Sződliget - Vác - Sződliget - Göd - Dunakeszi - Budapest --> közel 90 km.
Négy napja nem ültem bicajon, többé-kevésbé az előző túra gumiproblémája, illetve az elmúlt napok hideg és esős időjárása miatt. Kíváncsi voltam, vajon mire leszek képes ezen a távon. Meglepődve tapasztaltam, hogy minden szuperül sült el.
Mivel nincs bicikliút a városból kifelé, ezért hol sokat padkázva a járdán, hol pedig az autóúton haladtunk. A Megyeri úton egyenesen Dunakeszi felé Káposztásmegyeren keresztül eljutottunk a dunakeszi határában lévő bevásárló "parkba". Az Auchan, Decathlon, Bauhaus közös nagy parkolóján keresztültekerve lerövidítettük utunkat Dunakeszi centruma felé. Innentől már végre kijelölt bicikliúton tudtunk haladni. A táblák szerint ez egészen Vácig van kiépítve, de hallottam azt is, hogy még talán Vácon túl is folytatódik. (az a gyanúm, hogy ezt majd később kiderítjük :-))) ) Nagyon szuper környéken vezetett az utunk. Hol a Duna partján, hol kertesházak között keskeny utcákon tekertünk. Emelkedőkre fel, majd onnan le és be az erdőbe. Hol sík terepen, valamikor pedig hosszan árvízi töltéseken.
A gödi töltésen (2013.06.29)
Így néz ki normál esetben a Dunapart Gödnél (2013.09.07)
...és így néz ki 2013.09.28-án
Gödön pihentünk meg először. A gáton vezet a bicikliút. Az egyik oldalon vendéglátó egységek, csónak kölcsönző, gyerekjátszótér, míg a másik oldalon a Duna. Nos a folyó mondjuk eléggé meglepett, ugyanis szeptemberben pont ezen a részen voltam az új kollégáimmal csapatépíteni, és akkor a terep kissé másképp nézett ki. Az akkori csodás homokos part teljesen eltűnt, ugyanis a víz olyan 1-2 méterrel felette volt még mindig. Itt látszódott igazán, mennyire magas volt a Duna még pár hete, mennyire nem húzódott vissza a medrébe teljesen. (lenti fotó)
Tébláboltunk még pár percig, aztán újból nyeregbe pattantunk. Faltuk a métereket, kilométereket és egyszer csak az addig jó minőségű és tiszta bringaút saras, iszapos lett, majd kisvártatva el is fogyott a Duna miatt.
Mindez Sződligeten történt. (hasonlóan nézett ki az út, mint a fenti videón - Óbudán, a Görzenál mellett) Hetes kemény volt, és bevállalta a majdnem kerékagyig érő folyóvízben való átgázolást, én viszont papír voltam, mert kábé 2-3 méter megtétele után visszafordultam. Persze a forduláshoz le kellett szállnom a cangáról, és bele kellett lépnem a bokáig érő vízbe. Lábujjhegyen állva, mint egy balett táncos, szépen megfordítottam a bicajt, és kitekertem a vízből. A csukám vizes lett, de nem ázott be. Ezen nagyon csodálkoztam, hiszen 1-1,5 percig tuti tartott a szerencsétlenkedésem. Feltekertem a Dunapartról a 2-es főútig, és elindultam Vác irányába. Közben beszéltem Hetessel is, és megdumáltuk, hogy az első lehetőségnél visszamegyek a bicikliútra. Úgy 4-5 perc múlva találtam is egy, a folyó felé vezető utat. Bekanyarodtam. Mentem is pár métert, de utána ami következett, az elég nagy szívás volt nekem. A folyó még pár héttel ezelőtt valószínűleg ezen a területen folyhatott, ugyanis eléggé dzsuva volt minden. Bűz ezerrel, plusz ragacsos, iszapos dágvány minden irányban. A bicaj is pillanatok alatt magára hordott minden "földi jót". Jaaa, és a szúnyogok. Milliószámra szálltak rám. Már nem is kerestem a bicikliutat, hanem csak kiadtam a parancsot: vissza a 2-es főútra! Mire kiértem minden csupa iszap volt. A csukám és persze a bicajom minden mozgó alkatrésze. Hívtam Hetest, de nem vette fel a telefont. Gondoltam amíg visszahív, addig pucolom a cangáról a mocskot. Vagy 10 perce tisztogattam a kerót egy bottal, amikor Hetes hívott, hogy beért Vácra. Elmeséltem neki a sztorimat, majd elindultam felé. Ezalatt ő egy MOL kúton elintézte, hogy le tudjam csapatni az iszapot, meg a sarat a kerékpáromról egy slaggal. Pár perc múlva találkoztunk is, és már tisztítottam is a gépet. Amint végeztem elindultunk haza. Sződligetig a 2-esen mentünk, majd vissza a kerékpárútra. Mentünk megint Gödig megállás nélkül, és a vendéglátó egységeknél megálltunk. Kaja pia séta... Hetes eltűnt, hogy megtölti a kulacsát, és pár perc múlva egy félliter 3/2-es fröccsel tért vissza. Benyestük szépen lassan, és újra útnak indultunk. Végigmentünk azon az útvonalon, amin délelőtt. 5 óra nettó tekerés és 90km-rel "gazdagabban" hazaértem. Meglepődve tapasztaltam, hogy még szívesen mentem volna tovább is, ha kell. Szerintem a hőmérsékletnek volt ez köszönhető, mivel igen kellemes volt. Remélem jövő szombaton is valami hasonló időjárásban lesz részünk. Következik a nagy megmérettetés! Július 6 szombat reggel 8:00 Balatonmáriafürdő -- Spirit of Balaton
Találka Hetessel a Haller utcai Shell kútnál. Ő addigra már kábé 5km-t lenyomott, ez a táv rám is fog várni a körünk végén a Jászberényi úttól, ahol majd ketté válunk.
Minden jól indult. Nem volt még tikkasztóan meleg, így kényelmesen megkezdhettük a kerekezést Ócsa irányába. Nyugodt tempóban 1 óra 15 perc alatt a város főterén pihentünk. Ettünk-ittunk mászkálgattunk, majd 5-10 perc pihi után újból nyeregbe pattantunk. Ócsáról Üllő felé vettük az irányt. Nem tudom honnan a fenéből gondoltam, de valahogy azt hittem, hogy nem lesz nagy távolság a két település között. Tévedtem... Valójában 13,5 km nem is számít hosszú útnak, de az aszfaltról felfelé áramló meleg, illetve az erős napsütés együttesen szívta az erőnket. (Na, valami ilyesmire számítok majd a Balaton körül is...) 44 km megtétele után volt a következő pihenőnk Üllő központjában. Szintén kaja-pia meg egy kis nyújtás, és szintén 5-10 perccel később már megint tekertünk. Gyömrő volt a következő célállomás. Ahonnan indultunk ki is volt táblázva, hogy még 5 km, de azt nem tudtuk, hogy most szép lassan indul az emelkedős szakasz. 5 km emelkedő után beértünk Gyömrőre. Meg kellett állnunk pihenni, mert elég sokat kivett belőlünk ez a szakasz. Betértünk egy italnagykerbe. Hetes vett egy üveg sört, amit felesben benyomtunk. Jó kis plusz energia volt ez. :-) Utána a "
Maglód "vége" tábláig meg sem álltunk, mentünk mint a golyó, pedig az is emelkedő volt szinte végig. Maglódtól viszont már egyenes út vezetett a Jászberényi út elejéig, ahol elköszöntünk egymástól, és mindketten hazafelé vettük az irányt.
Nettó 4 óra 6 perc tekerés után értem haza. Jó kis erőpróba volt!
Este még le szerettem volna nyomni a már "szokásos" napi 30-35 km-emet Budapest körül, de a bicó nem így gondolta. Indulás előtt kb. fél órával vettem észre, hogy az első kerekem a felnin áll. Kiszedtem a kereket a villából, majd a belsőt is, és egy rövid nyomozás után megtaláltam a problémát. Egy kábé gombostűhegy méretű ici-pici lyuk miatt eresztett le a kerék. Hogy hol sikerült összeszednem valamit, azt nem tudom, de vennem kell új belsőt, sőt pluszban még vagy 2 db-ot, nehogy a Balcsi körül is így járjak. "Szerencsére" spéci belsőt kell vennem, aminek a mérete 26 x 1.95/2.125 és persze normál esetben csak 26 x 1.75/2.1 méretűt lehet multiknál vásárolni (pl. Decathlon; OBI; Praktiker). Sajnos így hétvégén csak a nagy áruházak jöhetnek szóba, ugyanis a kicsi kerékpárüzletek mind zárva vannak. Így ha vasárnap nem sikerül belsőt szereznem, akkor hétfőre marad a kerék megjavítása, és megint pár nap kényszerpihenőre leszek ítélve...
De sebaj. 2 hét múlva már nyomjuk a teljes Balaton kört....
Hetes hívott, hogy mit fogok enni holnap az úton. Ez csöppet meglepett, mert úgy terveztem, hogy tekerni fogunk, nem piknikezni, de rájöttem, hogy ő igazából arra gondolt, hogy miből akarok energiát nyerni a 80-as körre. Mondtam, hogy én nem terveztem semmi kaját vinni magammal, csak inni akarok, hisz a magam 101 kilója egy mozgó tápanyagforrás. Van minek égnie! :-) Aztán azért rájöttem, hogy 1-2 banán jól jöhet majd, szal azt azért pakolok reggel. Ő vett néhány energiaszeletet, legalább teszteli őket a Balaton előtt, mert ugye ezektől megindul a bélmozgás erősen, ha nem a szervezetünknek megfelelőt használunk. Nem rossz ötlet, de nekem jó lesz majd ott, élesben kipróbálni a tuti cuccokat! :-)
Sajnos megvan az első rossz hír a túrával kapcsolatban. Kótya - bár korábban jelezte, hogy lehet elfoglalt lesz a Spirit of Balaton szombatján - szólt, hogy nem tud jönni. Nagyon sajnálja, mert szerette volna megméretni magát.
Így már csak hárman maradtunk a próbatételre. Remélem nem csappan tovább a számunk a következendő napokban és ennyien legalább tudjuk képviselni kis társaságunkat ezen a versenyen.
...igazából nagyon bízom abban, hogy nem következik be az a forgatókönyv, ami szerint esetleg csak egyedül én érnék rá azon a bizonyos július 6-i szombaton. Az viszont tuti, hogy akárki jön, vagy nem jön, nekem ott a helyem és nekivágok a távnak.
A június 15-re tervezett tekerés sajnos elmaradt, viszont ezt most fogjuk teljesíteni 22-én Hetessel. Az útvonal: Budapest - Ócsa - Üllő - Gyömrő - Maglód - Budapest
Ez egy "könnyed" 80km-es kör, amit számításaink szerint kb. 4-5 óra alatt kellene teljesíteni. Azonban nem tartom kizártnak, hogy időben több lesz ez, hiszen hiába fogunk reggel 7-kor indulni, az ezen a héten Magyarországot elért afrikai kánikulában teljesen kitikkadunk majd és nem leszünk valami gyorsak. Hétfő óta 32-35 fok van napközben, és éjszakára sem hűl 20 fok alá a hőmérséklet. Emiatt sajnos hétfő óta nem bicajoztam egy métert sem. Aznap - a hőség kezdetekor -, este fél 6-kor indultam útnak. Nem egész 2 órát tekertem, majd 35km-t, de a végén már annyira kitikkadtam, hogy a bicajon maradásom is kész csoda volt.
. . . úgy kábé másfél éve fejembe vettem, hogy körbe kellene tekerni a Balatont. Gugliztam egy keveset és rátaláltam egy programra, amit évente egyszer rendeznek meg a tó körül. Ez egy teljesítmény túra. 24 óra áll az indulók rendelkezésére, hogy teljesítsék ezt a nem éppen könnyű távot. Eleinte "Tour de Balaton" néven futott a rendezvény, viszont 2012 óta már "Spirit of Balaton"-ként.
Egyik sörözős pénteken megpendítettem az ötletem Heteséknek - és ami nagyon meglepett -, ők azonnal igent mondtak rá. Igaz nekem még sem bicajom, sem erőnlétem/kondim nem volt a megvalósításhoz, de mindez nem gátolt abban, hogy valahogy megszervezzem és megvalósítsam az álmom.
A tavalyi ötlet mostanra valóra vált. Úgy gondoltam a közel egy évvel ezelőtti "rábólintás" csak egy elvetélt lelkesedés lehet a többiek részéről, de 2013.május 24-én realizálódott a terv. Május 22-re megérkezett a Vaterán "szerzett" canga, majd dobtam egy kör-emailt a srácoknak, hogy kit érdekelne a verseny. Legnagyobb megdöbbenésemre Bugin kívül mindenki igent mondott. Bugi is csak azért nem, mert még nincs bicaja, amivel nekivágjon a kihívásnak. El is kezdtem szervezni. Írtam a szervezőknek, hogy jelentkeznénk a versenyre. Megkaptuk rajtszámainkat. Enyém lett a 30-as, Hetesé a 31-es, Kótya a 33-as és Pata a 35-ös, így a kvartett indulásra készen.
Még van körülbelül 1 hónap a startig. Ennyi időnk van még felkészülni a próbatételre. Én napi szinten tekerek - igaz nem túl sokat -, de ez is több a semminél. Június 15, szombatra tervezek Patával egy kisebb erőfelmérési túrát, amin nagyjából 60km-t tekernénk, változó terepviszonyok között. A helyszín még nem tisztázott, de nagyon úgy néz ki, hogy Szentendréről lenne az indulás Dobogókő érintésével vissza a kiinduláshoz...
A következő beszámoló várhatóan erről a túráról lesz, ha még élni fogok... :-)
Addig is ajánlom figyelmetekbe ezt az örök klasszikust:
